Azt már tavaly kiderítettük, hogy a Mikulás Törökországból származik, méghozzá a déli tengerparton fekvő Demre (leánykori nevén Müra, vagy görögösen Myra) városából (itt azért csak jobb idő van, mint a jeges Lappföldön!).

Azt is tudjuk már, hogy a Mikulás, a Karácsony, a Húsvét a törököknél nem ünnepnap (na jó, a Mikulás máshol sem), de cserébe vannak más - és sokkal hosszabb munkaszünettel járó - ünnepeik. Azt viszont tudni kell, hogy a törökök nagyon szeretik a rengeteg díszítést, a csillogó-villogó és tarka dolgokat. Ennek a szokásuknak köszönhető, hogy a nyugati világ ünnepeiből a díszítést, csicsázást szívesen átveszik, legfeljebb nem körítik a keresztény mesevilággal.

Így hát itt sem szenvedünk hiányt Mikulásból, a fenti képen a PANORA üzletközpont földszintjén kukkolja a Mikulás nagyítóval a kezében a Földgömböt. Gondolom azt vizslatja, hogy hol lát szép csillogó cipőket, ahova viheti a fincsi csokikákat. (Itt Törökországban nem nehéz ilyent találnia, hiszen a cipőjére mindenki piperkőc módon vigyáz, a legnagyobb latyak idején is csillognak.) És természetesen az összes üzlet és az utcák is kezdenek karácsonyi díszbe öltözni, mint otthon a Nagykőrúton, vagy a nagyobb főútvonalakon.

És ha már Mikulás, ne felejtsük el ezt a szép "levélzöldséget" se'. Megfelelő gondozás és fényviszonyok között a növény felső levelei élénk piros színűek, talán innen kapta otthon a MIKULÁS VIRÁG nevet. Na de itt nincs Mikulás, az meg hogy hangzana, hogy Noel Baba virág?

A növény viszont itt is megtalálható, csak éppen másképp hívják: ATATÜRK ÇİÇEĞİ (Atatürk virág) a neve.

.....hogy miért nem csodálkozom ?.....

Ismét itt a tél! ....brrrr....

Az elmúlt hetekben már kezdett hűvösödni az idő. Reggelente már látszott a lehelet, de napközben még felszaladt a hőmérő higanyszála 15°C fölé is. Vasárnap (tegnap előtt) napközben melegünk volt, miközben az ulus-i nagy bazárban sétáltunk nyitott kiskabátban. Ma reggel viszont szörnyű látvány fogadott, amikor próbáltam kinézni a kávé előtt a két kis résen a fejemből........havazott.....

Napközben +1 °C-ot mutatott az utcai hőmérő, nem is maradt nyoma a reggeli hónak. De most kinézve az ablakon, a bokrokon már egybefüggő fehér borítás van. Úgy tűnik idén sem ússzuk meg, lesz tél...

(Ed! Igazad lett, megvártam a hóesést az antenna szereléssel! Persze a nagy népi igazság szerint a hóesésben felszerelt antenna műxik a legjobban )

Atatürk halálának 74. évfordulója

Szombaton reggel hangokat hallottunk. Ismerősen csengtek a pattogós, ritmusos hangok. Ez a Török Himnusz!

Megszokott dolog volt ez hétfőnként hajnali 9 órakor, az ablakunk alatt levő iskola udvaráról, hiszen minden hetet így kezdenek az iskolában. Na de ma szombat van, vagy nem? Talán átaludtunk két napot, és már megint hétfő? Ránéztünk az órára, 9 óra 5 percet mutatott. Roppant gyanús! Gyorsan az ablakhoz siettem. Érdekes, az iskola udvara nincs tele gyerekekkel. Akkor vagy mégsincs hétfő, vagy minden gyerek elkésett ma a suliból. Aztán a hang forrása felé fordulva láttam, hogy két tanerő áll a zászlórúd előtt, és a zászlót fél-árbócra eresztették. Kissé távolabb pillantva, a benzinkútnál levő zászló is fél-árbócon van. Lehet, hogy meghalt valaki.....

Jutka gyorsan megnézte a török internetes újságot a Hürriyet Daily News-t, hátha ír valamit. Valóban írt, sziklának ütközött egy török katonai helikopter....... akkor talán ez lehet az ok......

De mint hétfőn kiderült a kollegáktól, tévedtünk: november 10. Atatürk halálának évfordulója, emléknap. Ilyenkor mindenhol fél-árbócra eresztik a zászlókat, és 9 óra 5 perckor (Atatürk halálának percében) mindenhol megáll az élet néhány percre Törökország szerte. Mint utóbb kiderült, ilyenkor Ankarában az Atatürk Mauzóleumba, az Anıtkabir-ba vonul a nép, Istanbulban pedig a Dolmabahçe sarayı-ba, Atatürk halálos ágyához, megemlékezni a Köztársaság megalapítójának 1938. november 10.-i haláláról.

Az istanbul-i megemlékezésről CyberMacs blogjában olvashattok.

Ciprus - a meglepetések földje!

Mint ahogy már az előző szösszenetben utaltam rá, az ez évi hosszú ünnepre, a Kurban Bayramı-ra már jó fél éve kinéztük az uticélt. Az október végi időjárásnak megfelelően mindenképpen délen keresgéltünk, így esett a választás Ciprusra. Ciprusról tudni kell, hogy egy "kettészakadt ország". A déli 2/3 része az Európai Unió tagja, javarészt görögök lakják, míg az északi 1/3 döntően török lakosságú része az Észak-ciprusi Török Köztársaság (Kuzey Kıbrıs Türk Cumhuriyeti) csak Törökország által elismert önálló ország. A világ többi országa szemszögéből Ciprus egyetlen ország, melynek északi (törökök által megszállt) területe kivételével az EU teljes jogú tagja, a fizetőeszköze az euro. Ezekből már látszik, hogy nem egyszerű a helyzet. Mivel a déli rész bármikor egyszerűen meglátogatható, így most az északi tartomány mellett döntöttünk.....ha már egyszer Törökországból jövünk!

Ahogy mondtam, kerestünk egy "helyi járatot", ami ez esetben a "sárga farkú szárnyas paci", a Pegasus Airlines nevű török fapados légitársaság gépe lett. Evvel indultunk Ankarából, és egy óra múlva landoltunk a kettévágott főváros, Lefkoşa (Nicosia) repterén. Már a gépen jutott eszünkbe, hogy nem néztünk utána, itt mi a helyzet a vízummal! Mert ha EU ország, akkor nem kell vízum, ha pedig Törökország (része), akkor oda érvényes a vízumunk. De ha egyik sem, akkor mi van? Az útlevél ellenőrzéskor kiderült, hogy semmi gond, nem kell vízum.

A következő kérdés volt, hogy milyen fizetőeszköz kell? A neten kutakodva az derült ki, hogy Ciprus fizetőeszköze az euro. A kocsi bérlésekor (neten foglalva) az árat angol fontban adták meg. A boltokban pedig minden török lírában van kiírva! Szép katyvasz, ugye? A végeredmény: az északi (török) részen mindenhol a török líra a pénz.

A meglepetések evvel még azért nem zárultak le, az autó papírjainak kitöltése után, emberünk kezében a kulccsal megindul a Suzuki Jimy irányába. A parkolóban még nem tudatosult, csak kicsit furcsa érzés fogott el. Valami nem a megszokott! Aztán a kocsi ajtaját kinyitva fény derült az okra: a sofőr ülésnél nincs kormánykerék! .......az anyósülésnél viszont van! Mi vaaaaan? Eltévesztette a repülő a cél állomást, és Angliában fogtunk talajt? De ott nem beszélnek törökül! Meg az idő sem ilyen kellemes meleg! Márpedig - hacsak gonosz módon nem valami tükrök között vezetnek minket, esetleg photoshoppal trükköztek egy kicsit, és az eredményt 3D printerrel kinyomtatták nekünk - akkor bizony itt jobbkormányos autók vannak! De miért???? Szerencsére a wikipédia mindent tud, így okosabbak lettünk. Ciprus hányatott sorsú történelmében egy rövid időszakban angol fennhatóság alatt állt. 1878 és 1925 között Nagy-Britannia bérbe vette a szigetet az Oszmán Birodalomtól, majd Ciprus 1925-ben britkoronagyarmattá vált. 1960 február 11,-én vált csak független állammá. Na így már érthető lett, hogy miért szerelték tükörből az itteni autókat.

De ez persze csak a jéghegy csúcsa, mivel nem elég, hogy az autók jobbosak, az egész közlekedés is az! Az első nap, az első 100km a "kihívás napja" volt! 36 éves jogosítvánnyal, és kb. fél millió kilométerrel a lábamban nem volt egyszerű feladat kifordítani a KRESZ-t. Szerencsére az első szakasz autópálya jellegű volt, ahol azért könnyebb volt szokni, hogy melyik oldalon kell menni - itt még nem jöttek szembe, itt csak a fordított körforgalmak voltak meglepőek. Apró gondok azért akadtak, valaki mindig eldugta a sebváltót a bal kezem alá, kicserélték az ablaktörlő kapcsolóját az indexével (cserébe viszont nagyon tiszta lett az ablak a sok indexeléstől), és a visszapillantó tükör helyett is az ajtó üvegét láttam. Még szerencse, hogy a pedálokat nem kavarták meg! Szóval rendesen kellett sasolni, hogy minden rendben legyen az úton. Másnapra már kezdett minden jobban kézre állni, de még most is meglepődök egy pillanatra, amikor a távolból feltűnik egy autó "az én sávomban" (vagyis nem is az én sávomban, mert jó helyen jön az út jobb oldalán, miközben én a bal oldalon haladok, csak hát a 36 év beidegződése szerint ott nem jöhetne, az az én helyem).

Voltak azért ennél sokkal kellemesebb meglepetések is, mint például az étteremben, az étlapot böngészve szúrt szemet ez a részlet. Domuz Kebab - vagyis disznóból készült kebab! Nofene! Egy mohamedán országban? És igen, itt már úgy látszik rugalmasabbak (vagy több a külföldi), és felkerülhet egy ilyen "büdös és tisztátalan állat" is az étlapra. Az emberek beszélgetését, és a feliratokat figyelve kiderült a turpisság, még mindig nagyon sok angol él a szigeten, az utóbbi időszakban pedig rengeteg orosz vásárolt itt házat, és sok az orosz turista is.

Az viszont továbbra is megnyugtató érzés, hogy az adagok a Törökországban megszokott bőségesek, és az árak sincsenek elszállva. Ezen a képen egy "egyszerű, törökös", egyszemélyes előétel (meze) látható. Utána jött a főfogás. Egy ilyen ebéd után még másnap reggel is csak csipeget, aki ezt végig bírja enni!

Ismét elérkezett a Kurban Bayramı - az Áldozati Ünnep.

Ebben idén az a nagyon jó, hogy 2 nap szabadsággal kiegészítve 10 napos pihenést lehet csinálni..... ez már azért nem rossz, és mivel nem a Skandináv félszigeten vagyunk, így lehet a közelben olyan helyet találni, ahol ilyenkor is csodás az időjárás. MALÉV ugyan már nincs, hogy "szárnyakat adjon vágyainknak", na de sebaj, hiszen a magyar és a török is lovas nemzet, így hát lóra pattantunk. Na jó, hogy a szárnyakról se felejtkezzünk el, azért megtettük a megfelelő lépéseket. Na NEEEEEM! Red Bull-t azért nem ittunk! Viszont találtunk egy sárga farkú repülő lovat, egy Pegasus-t, így rá esett a választás. Landolás után az autó kölcsönzőnél némi meglepetés fogadott! Hogy mi, arról is rövidesen fellebbentem a fátylat. Előzetesként próbáljátok megfejteni, hogy hol vagyunk jelenleg! Na nem kell precíz GPS koordinátákat megadni, elegendő lesz valamilyen tágabb földrajzi meghatározás is.... na azért annál pontosabban, hogy melyik földrész! Segítség képpen: körülöttünk török, angol és orosz beszédet hallunk. Na jó, plusz segítség: az alábbi fényképen van valami nyomravezető furcsaság!

Sok időt nem hagyok a megfejtésre, ha kedd este nem lesz jobb dolgom, írok egy pár sort az első kalandjainkról. Addig is jó fejtörést!

Nane-limon kabuğu  vagyis  mentás citromhéj tea

Sajnos itt Ankarában is kezd hűvösre fordulni az idő, bár eddig ebből még csak néhány elszórt napot kaptunk. Hajnalban már határozottan hűs levegő jönne be az ablakon a müezzin hangjával, ha még mindig nyitva tartanánk éjszakára. Ahogy a meteorológiai jelentéseket nézzük, olvassuk, az otthoni - magyarországi - időjárás is túl van a vénasszonyok nyarán, lassan bizony fel kell készülni a télre. Ennek viszont elkerülhetetlen tartozéka a nátha, megfázás, influenza.

A törököknek ezekre a nyavalyákra van egy csoda teájuk - mert ugye egy jó teával minden jobb és könnyebb! Ez a nane-limon kabuğu, vagyis a mentás-citromhéj tea. Hogy Ti se a gyógyszergyárakat gazdagítsátok, megosztom Veletek a receptjét. Mi kipróbáltuk, tényleg jó, és finom is. (azt pedig a Tenkes kapitányától is tudhatjuk már, hogy "fűben, fában orvosság van")

Az összetevők otthon is beszerezhetőek némi utánjárással. Itt nekünk a fűszerpiacon azért könnyebb dolgunk van.

Lássuk csak, mi kell hozzá (a mennyiségek a magyar megnevezés szerint):

1 evőkanál kamilla virág (sığır gözü)

1 evőkanál festő mályva virága (hatmi çiçeği)

1/2 citrom héja krumplihámozóval lefaragva (limon kabuğu)

1 evőkanál szárított, morzsolt menta levél (nane)

1 mokkás kanál őrölt fahéj (vagy egy kis rúd fahéj) (tarçın)

1 mokkás kanál őrölt gyömbér (vagy reszelt friss gyömbér) (zencefil)

1 teás kanál fekete kömény (nigella mag) (çörek otu)

Ez utóbbi lehet, hogy problémásabb, de ázsiai boltokban biztosan kapható! A törökök szerint ez az apró fekete mag egy csodaszer, a halálon kívül minden bajra jó!

Az elkészítés roppant egyszerű, a fenti alkatrészeket teás kannába szórjuk, és 2 liter forrásban levő vízzel nyakon öntjük. 10 percen keresztül forrón tartjuk (pl. takarék lángon, vagy a kemence mellett), majd leszűrve melegen megiszogatjuk. Akinek édesen jobban bejön, cukrot vagy mézet is tehet bele, és a meghámozott citrom levétől sem sértődik meg a tea.

Ez a tea annyira népszerű itt, hogy egy török rock énekes, Mehmet Barış Manço meg is énekelte az elkészítést, íme:

Ankara Kedisi Güzellik Yarışması
Ankara Macskáinak Szépség Versenye

A törökök alapvetően rendes emberek, "gyárilag rühellik” a kutyákat. Ez a vallásukból ered, hiszen a kutya "tisztátalan állat", ha csak hozzáér egy mohamedán, annyi az addigi napi imáinak, kezdheti elölről. (sajnos a házban, ahol lakunk nem így tartják, két kutya is ugat állandóan, cserébe nem imádkoznak)
Ennek megfelelően az országban nagyon kevés kutyát látni, ellenben macskát rengeteget! Néha előfordulnak "kopottasabb" példányok is, de általában szépek, tiszták, ápoltak. A kebabosok környékén mindig sokan vannak, hiszen tuti, hogy jut nekik is a finom falatokból, amit élénk dorombolással hálálnak meg, és persze máris sorban állnak a következő falatért.

Ennyi bevezető után a hír: a hét végén, szombaton (október 13.-án) lesz a fővárosi macska szépségverseny, mely délután 2-kor kezdődik. Helyszín Pursaklar Kapalı Spor Salonu, vagyis a pursaklar-i fedett sport csarnok. Pursaklar Ankara elővárosa északi irányban, a reptérre vezető út mellett.

Ha sok szép cicát szeretnél látni, még van idő megszervezni a kirándulást szombatig!