Hogy is szólt a reklám szlogen?

Szárnyakat adunk vágyainak!

Na jó, de a szárny még önmagában kevés a szárnyaláshoz, kell egy repülő test is, amit a szárny a magasba emel! Eddig meg is volt......

Csakhogy tegnap, miután még néhány órával a stop előtt avval bátorítottak mindenkit, hogy nincs gond - vagy legalábbis csak kicsi - mindenki nyugodtan bookoljon a Malév-ra. Aztán csak úgy hirtelen Horgasfalva betonján "einstandolták" a magyar gépet. A láncreakció beindult, a Malév leállt. Zoli pedig Malév géppel jött ki hozzánk Istanbulba, és vasárnap ugyanevvel ment volna vissza. VOLNA ! Indult a szervezés, mit is lehet tenni. A Malév telefonszáma természetesen elérhetetlen egész nap. A "menügép" olykor még bejelentkezett (hadd ketyegjen a roaming díj), de élő emberrel nem sikerült beszélni. Az istanbuli Malév iroda török alkalmazottja is csak annyi felvilágosítással tudott szolgálni, hogy "...éppen most vesztettem el az állásomat...." A konzulátus sem tudott még érdemleges infót nyújtani. Maradt hát az új repülőjegy, és bízunk benne, hogy a beígért kártalanítás legalább a jegy árának egy részét valamikor visszahozza. Az eltékozolt egy nap már úgyis veszett.

Köszönjük Nektek, akik szorgosan dolgoztatok azon, hogy megszűnjön a Magyar légitársaság, a MALÉV! (tegnap még egyebeket is írtam volna ide......)

Vega és Masat-1: február 13-ra halasztva


Az Európai Űrügynökség új hordozórakétájának bemutatkozó repülését négy nappal elhalasztották. Ekkor indul az első magyar gyártású műhold, a Masat-1 is.

A szilárd hajtóanyagú rakéta a francia guyanai Kourou űrközpontból emelkedik majd a magasba. A jelenlegi hivatalos startdátum február 9. helyett immár február 13. A két órán át tartó indítási ablak magyar idő szerint 11 órakor kezdődik. (Helyben, Dél-Amerika atlanti partjainál, az Egyenlítő közelében ez reggel 7 órának felel meg.)

Egy esetleges további halasztásra már nem marad sok idő. Ha február 15-ig nem indul el a Vega, akkor az ugyancsak Kourouból indítandó Ariane-5 nehézrakéta startelőkészületei kapnának elsőbbséget. Ezzel állítják majd pályára a következő európai teherűrhajót (ATV), amely a Nemzetközi Űrállomást látogatja meg, ellátmányt és üzemanyagot szállítva oda. A Vegára – ha most nem indulna el időben – csak március közepén kerülhetne megint sor. Bár a kis Vega természetesen más indítóállást használ, mint az óriási Ariane-5, de közös a földi követőrendszerük, amit időbe telik átállítani.

info: www.urvilag.hu

 Sultanahmet camii - Kék mecset

Az időjárás szívat minket......meg a müezzin is!

A meteorológia keddre 20% esélyt mondott a havazásra.....mi Istanbulnak pont azon a 20%-án voltunk, ahol havazott. Szerdára az előrejelzés még kegyetlenebb volt, 40% a kristályos csapadék valószínűsége. Ez úgy jött be nekünk, hogy amikor épületen kívül voltunk éppen, akkor sűrű havazás, amikor bementünk valahova akkor pedig elállt, és csodás napsütés! Még, hogy az április a bolondos hónap! Még csak február elseje van! Ilyen előzmények után amikor éppen sétáltunk át az Ayasofya-ból a Kék mecsetbe a bal oldali képen látható hóesésben, és a kék mecset bejáratához értünk, már a jobb oldali képen látható napsütés fogadott (az út nem több 15 perc kényelmes sétánál). Na ekkor megszólalt a müezzin, vagyis éppen nem lehetett bemenni a "hitetleneknek" a mecsetbe. No sebaj, akkor addig megebédelünk - gondoltuk. Mire egy pár percre levő szimpatikus kajáldát kerestünk, már megint havazott.

Azért az ebéd után, az időjárás ellenére sikeresen sikerült bejutni a camii-ba (ejtsd: dzsámi). Mit is illik tudni erről az épületről?

Ahmed szultán mecsetje Istanbul egyik központi mecsete. Nevét (Kék mecset) a belső falakat borító kék színű csempékről kapta (állítólag, mert mi nem túl sok kéket láttunk benn. Inkább barna és arany a domináns szín, de tény, hogy kék is van közte). A mecset 1609-1616 között épült I. Ahmet szultán megrendelése alapján. A szultán a törökök számára vesztes Zsitvatoroki béke, és a Perzsiával szemben elvesztett háború után építette a mecsetet Allah kiengesztelésére, teljes egészében saját - kincstári - forrásokból. Az épületet Sedefhar Mehmet Ağa tervezte, az átadó 1617-ben volt, de teljesen már csak I. Mustafa uralkodása alatt készült el.

A mecset egyik különlegessége, hogy hat minaretje van (ha jól tudom, Törökországban ezen kívül még egy ilyen található csupán). Az építkezés ideje alatt erősen kritizálták a szultánt emiatt, ugyanis a mekkai mecsetnek is pont ugyanennyi minaretje van. Ezt az apró "hibát" a szultán úgy orvosolta, hogy pénzt ajánlott fel egy hetedik minaret építésére a mekkai mecsethez. (ezek szerint kellő pénzzel már akkor is minden megoldható volt)

Amit még a mecsetekről tudni kell, hogy cipőben nem lehet belépni, azt az ajtó előtt kell hagyni (vagy szatyorban magunkkal vihetjük). A nők csak fejkendőben, és teljesen zárt ruhában léphetnek be. Az "igazhitűek" naponta ötször imádkoznak a müezzin hívó szavára. Imádkozás előtt lábat kell mosniuk, erre a célra a mecsetek mellett, vagy annak oldalában erre alkalmas vízcsapok találhatóak (a jobb oldali képen látható)

Nem a mecsethez tartozik, de az elmúlt napokban éppen azon csodálkoztunk, hogy nem láttunk még hóembert Törökországban, pedig hó volt rendesen az elmúlt hetekben (eddig sokkal több, mint a múlt évben!). Nos jelentem, itt is ismerik "Hópofit", itt a Kék mecset előtt láttuk az elsőt, majd nem sokkal később egy parkban a másodikat is.

És persze a túristák részére a "fő mecset" közelében kell lenni egy "igazi szultánnak" is. Petra hozzászólása alapján javítom: nem egy "mezei szultán", hanem személyesen Nasreddin Hoca (Naszreddin Hodzsa) állt ott a hóban. Gondolom a szamár megfagyott ebben az Istanbulban szokatlan nagy hóban, ezért nem a megszokott módon "fordítva ült a szamáron".....pedig úgy talán ráismertem volna. Gondolom nyáron több is akad belőlük, most csak kínai túristákkal találkoztunk.

Ayasofya - Hagia Szofia - Isteni bölcsesség bazilika 

Az Ayasofya bizánci építésú ortodox bazilika, melyet később mecsetként használtak a törökök. Jelenleg múzeumként látogatható. Méretét tekintve a világ legnagyobb bazilikái közé sorolható. Fő kupolája 31 méter átmérőjű, 55,6 méter magas. A maga korában a legnagyobb méretű egyházi építmény volt. A fennmaradt dokumentumok alapján Justitianus bizánci császár megrendelésére 532-537 között, 100 építőmester és 10 000 építőmunkás 5 év alatt építette fel az épületet. Az épületben fát nem használtak, az építőanyag jelentős része a tartományok ajándékaként került az épületbe. A felhasznált anyagokat a kor - szinte - minden ismert márvány bányájából szállították. A kívülről robosztus, dísztelen épület belülről könnyed, légies benyomást a kelt különleges építészeti megoldásoknak köszönhetően.

Az épületbe belépve egy kis dísztelen folyosó után a belső központi térbe kerülünk. A méretek lélegzet elállítóak, gyakorlatilag egy légtér az egész épület. A hatalmas függő sárgaréz csillárokban természetesen a gyertyák helyett már izzólámpák világítanak, kellemes meleg fénnyel árasztva el a hatalmas csarnokot. A templom keleti oldalánál, a padozaton egy különleges kövekből kirakott padlódarab található,ez az omphalos, a "világ köldöke", amely a bizánci császárok koronázó helye volt.

Másik érdekesség az "izzadó oszlop”. A márvány oszlop anyaga az alatta elterülő vizes rétegből nedvességet szív fel, amely az oszlop oldalán kicsapódik. A babona szerint aki az oszlopot megérinti, annak kívánsága teljesül. Így az elmúlt másfél évezred alatt az oszlop sárgarézzel fedett oldalán már méretes lyuk kopott ki a megérintett területen.

Természetesen a rengeteg díszítés között szentkép mozaikok is maradtak fenn, igen jó állapotban. A bazilika mellett négy síremlék (türbe) található, ezekben nyugszik hat szultán: II. Selim, III. Murad, I. és III. Ahmed és I. Mustafa és I. Ibrahim. A belső kivilágításnak egy igen érdekes felhasználását is megtaláltuk, a reflektornál két cica szoláriumozott. Valószínűleg a hideg időjárás miatt nagyon jól bírták hosszú időn keresztül a melengető lámpást.

Dolmabahçe Sarayı - Dolmabahcse Palota

A Dolmabahçe Sarayı, magyarul "Töltött-kert Palota" az Ottoman birodalom adminisztratív központjaként szolgált 1856-1922. -ig. I. Abdül Mecid szultán rendelte meg, aki a 31. szultán volt az Ottoman birodalomban. Ezen időtartamban a szultán és családja lakott itt (természetesen az egész hárem). Összesen hat szultán otthona volt a palota. Az utolsó itt lakó királyi leszármazott Abdül Mecid Effendi volt. A Köztársaság megalakításakor 1924. március 3.-án a palotát államosították, és Mustafa Kemal Atatürk költözött be.

A palota jelenleg múzeumként üzemel, a központi palota mellett megtekinthető az egykori hárem épülete - a háremhölgyek apartmanjai - (külön belépőjegy!), egy óra múzeum, és a Kristály pavilon.

A bejáratnál elhelyezett táblát meglátva majdnem infarktust kaptunk! Az igencsak vaskos árak mellett külön érdekesség a külföldiek "rasszista" megkülönböztetése, ugyanis nem elég, hogy a "müze kart" nevű múzeum bérletet csak török lakóhellyel rendelkező török állampolgárok válthatják ki, amivel igen kedvezményesen látogathatóak a múzeumok, még a síma belépőjegyek esetében is lényeges eltérés van, a török állampolgárok fele áron kapják, mint a külföldiek. Úgyhogy szívtuk a fogunkat, de azért bementünk. A kert gyönyörűen karban van tartva, ez még így, hólepte állapotban is látszik.

A parkban több apróbb tavacska található. Ezek most kezdtek éppen befagyni. A főbejárat előtti tavon láttunk egy jégtörő vadkacsát (a képen felül, középtájt)! A parttól néhány méterre volt a befagyott vízben. Eléggé fáradt lehetett - vagy fázott talán? - mert nem túl aktívan mozgott. A víz előtte már megfagyott, és amint megpróbált a vízből kilépni rá, azonnal beszakadt alatta. Tényleg úgy haladt előre, mit egy jégtörő hajó, maga mögött jégkását hagyva. Társa a partról "röhögött" rajta..... A cicus is nagyon vacogott már, de rendületlenül őrizte a a kristály pavilon bejáratát.

Érdekes látványt nyújtott a kertben a sok óriási ficus horribilicus. Ez a növény otthon a cserépben nevelve már attól képes kipusztulni, ha csúnyán ránézünk, itt pedig több emeletnyi magasra nőttek, a leveleket hó borítja, a viharos szél szaggatja, és láthatóan jól érzik magukat. A legyező pálmák levelein - amiket otthon szintén dédelgetni kell - jégcsapok lógtak! Kicsit arrébb, a hárem épületével szemben pedig kisebb bambusznád erdőt találtunk.

Érdekes ez a természet! Itt az eredeti környezetében mindent kibírnak a növények!

Sajnos a belépőjegynek az az igazán borsos ára sem engedi meg a fényképezést az épületek belső részén - és ráadásul külön fotójegy sem váltható - így az igazán gyönyörűen berendezett szobákról, termekről nem tudok fényképeket mutatni. Mindössze ez a két kép lett valahogy, amikor a kezemben lógó fényképezőgép "teljesen véletlenül elsült, miután a vakut is kikapcsolta magán" ....... A bal oldali képen véletlenül az egyik legkisebb, alig másfél tonnás (!!!) kristály csillár örökítődött meg. A legnagyobb ilyen példány itt a palotában - ami a hírek szerint világbajnok is - négy-és-fél tonnát nyom ......... illetve húz, mert a plafonról lóg lefelé.

A jobb oldali képen pedig az uralkodói márvány pottyantó látható. Elgondolkodtam rajta, hogy a szultánoknak sem lehetett azért mindig jó dolguk. Megöregedve, megroggyant térdekkel ott guggolni ...... és utána felegyenesedni ........ nekünk azért sokkal kényelmesebb.

És ha már annyi pecabotot (akarom mondani bambuszt) ültetett a szultán, akkor kell egy szerény kijárat a tenger felé, ahol ki tud surranni az asszonyok elől egy kis pecázásra, ha nyugalomra vágyik.

Hétfő lévén a múzeumok zárva, akkor hát jöjjön a Nagy Bazár vagyis a Kapalı Çarşı!

Sajnos hétfő reggelre utolért minket a havazás, nem sikerült Ankarában hagyni, hiába repültünk előle. Hideg szerencsére nem volt, csak az a fránya hó, meg időnként a viharos szembeszél ne lett volna! Néha olyan szél kerekedett, hogy vízszintesen hullott a hó! Aztán fél óra múlva szikrázó napsütés, újabb fél óra után ismmételten a hóvihar. Az pedig Murphy törvényei szerint teljesen természetes, hogy bármely irányba is megyünk, a szél mindig szembe fúj! Érdekes látvány volt a behavazott pálmafa az út szélén. Az utcákon rögtön előkerültek a kesztyűt, sapkát, sálat, fülmelegítőt harsányan kínáló alkalmi kereskedők, minden utcasarkon lehetett kapni valami hasznos holmit a hó és a szél ellen. Szóval egyrészt a hétfői múzeum zárvatartás, másrészt az időjárás miatt a bazár meglátogatása jött. Ez egyébként is a kötelező programok közé tartozik, akkor essünk túl rajta. És ha még eszünkbe jut valami, amit meg kellett volna venni, hát lesz idő visszamenni érte.

A főbejárat utcája már eleve elrettentő volt! Aranyékszer árusok ameddig a szem ellát. Szépek, de ennyi nemesfém már sok így egy kupacban! (5BA Klári néninek biztosan tetszene ez a rengeteg smuck...hi).

Azért igyekeztünk végigkűzdeni magunkat a soron, és a végén átvágtunk egy párhuzamosba (nam nem egy párhuzamos univerzumba, bár lehet, hogy az jobb lett volna). Volt itt mindenféle "hasznos holmi", és tényleg szép dolgok is.

A különféle dobozkák, török játékok igazán kiváló ajándéktárgyak, ha valaki éppen a maradék felesleges líráját akarja elkölteni. Ebben az eladók is nagyon segítőkészek, több helyen hallottuk, hogy: ".....can I help you to spend your money ?......" Hát nem aranyosak? A lámpa üzleteket is érdemes megcsodálni, nagyon szépek, igaz ezekből már nehezebb lenne hazavinni olyan mennyiséget, ami jól is mutat. Mert ezek csoportosan adják ezt a látványt! Természetesen megtalálható itt az igazi török bőr áru is, erre is érdemes alkudozni.

Mert hát a bazár, az bazár. Itt kötelező alkudni! A nyelvvel nincs különösebb gond, minden lényegesebb világnyelvet beszélnek itt, közte sok helyen a magyart is. Elképesztő volt, hogy pár szóból, amit egymás között beszélgettünk, felismerték, hogy magyarul beszélünk, és már váltottak is. Ezekután nekik volt meglepő, amikor törökül kezdtem alkudozni velük..... rögtön estek az árak...... a "varázs szó": çok pahalı ....... nagyon drága

Tehát bárki, aki erre téved, ezt ne hagyja ki, és szánjon egy napot a Nagy Bazárra! És nem elfelejteni: alkudni kötelező - már csak azért is, mert jó móka!

Istanbul vasárnap reggel.....csodásan süt a nap!

Az Aranyszarv öböl gyönyörű látképe fogadott, a hullámzó mélykék vizen a part több pontja között közlekedő "vizibuszokkal".

Először a tömegközlekedést kellett kiismerni. Itt Törökországban csak elektronikus jegy létezik, ahány város, anyi féle. A neten keresgélve annyit sikerült kideríteni, hogy mit kell keresnünk, de hogy hol kapható, az már nehezebb dió. Illetve többféle van. Az egyik egy tantusz, ami egyetlen utazásra érvényes, és fajlagosan a legdrágább. A második típus a fix darabszámú utazásra jogosító kártya, ez 3-5-10 egységes kapható. A harmadik, amit leginkább kerestünk, de árusítóhelyet nem, csak egyenlegfeltöltő automatákat és bódékat találtunk. Ez lenne árban a legkedvezőbb. Talán még rálelünk a forrására. Érdekes a bal oldali képen látható villamosmegálló (rendszerében mindegyik ilyen). A megálló járdáján van a beléptető kapu, ott kell bedobni a tantuszt, vagy hozzáérinteni valamelyik másik több alkalmas kártyát. Mint látható, a kapu simán kikerülhető lenne, de ez senkinek nem jut eszébe! Elvégre az a természetes, ha igénybe veszel egy szolgáltatást, kifizeted az árát! Itt nincs bliccelés, meg is látszik a jegy árakon, sokkal olcsóbbak, mint Budapesten a BKV! Másik érdekesség amit az egyirányú utcák (tek yön) egy részénél láttunk, a "forgalom egyenirányító" (mechanikus dióda ). Az aszfaltba épített fésű, mely a "jó irányból" érkező autó kerekei előtt belesimul az útba, a "tilos irányból" érkezőnek viszont könyörtelenül kiszúrja a kerekeit! ...... a köpek (kutya) is csak a haladási irányból merte megközelíteni (jobb oldali kép)

A közlekedés felderítése után kezdődhetett a mecsetek (camii-k), török fürdők (hamam-ok) felderítése is. Első nekifutásra még csak kívülről, mert délután megjött Zoli is, így estebéddel folytattuk a napot.......aztán hirtelen este lett..... és hogy azért ne legyen minden tökéletes, napnyugta előtt elkezdett esni a havas-eső is.