Hétfő lévén a múzeumok zárva, akkor hát jöjjön a Nagy Bazár vagyis a Kapalı Çarşı!

Sajnos hétfő reggelre utolért minket a havazás, nem sikerült Ankarában hagyni, hiába repültünk előle. Hideg szerencsére nem volt, csak az a fránya hó, meg időnként a viharos szembeszél ne lett volna! Néha olyan szél kerekedett, hogy vízszintesen hullott a hó! Aztán fél óra múlva szikrázó napsütés, újabb fél óra után ismmételten a hóvihar. Az pedig Murphy törvényei szerint teljesen természetes, hogy bármely irányba is megyünk, a szél mindig szembe fúj! Érdekes látvány volt a behavazott pálmafa az út szélén. Az utcákon rögtön előkerültek a kesztyűt, sapkát, sálat, fülmelegítőt harsányan kínáló alkalmi kereskedők, minden utcasarkon lehetett kapni valami hasznos holmit a hó és a szél ellen. Szóval egyrészt a hétfői múzeum zárvatartás, másrészt az időjárás miatt a bazár meglátogatása jött. Ez egyébként is a kötelező programok közé tartozik, akkor essünk túl rajta. És ha még eszünkbe jut valami, amit meg kellett volna venni, hát lesz idő visszamenni érte.

A főbejárat utcája már eleve elrettentő volt! Aranyékszer árusok ameddig a szem ellát. Szépek, de ennyi nemesfém már sok így egy kupacban! (5BA Klári néninek biztosan tetszene ez a rengeteg smuck...hi).

Azért igyekeztünk végigkűzdeni magunkat a soron, és a végén átvágtunk egy párhuzamosba (nam nem egy párhuzamos univerzumba, bár lehet, hogy az jobb lett volna). Volt itt mindenféle "hasznos holmi", és tényleg szép dolgok is.

A különféle dobozkák, török játékok igazán kiváló ajándéktárgyak, ha valaki éppen a maradék felesleges líráját akarja elkölteni. Ebben az eladók is nagyon segítőkészek, több helyen hallottuk, hogy: ".....can I help you to spend your money ?......" Hát nem aranyosak? A lámpa üzleteket is érdemes megcsodálni, nagyon szépek, igaz ezekből már nehezebb lenne hazavinni olyan mennyiséget, ami jól is mutat. Mert ezek csoportosan adják ezt a látványt! Természetesen megtalálható itt az igazi török bőr áru is, erre is érdemes alkudozni.

Mert hát a bazár, az bazár. Itt kötelező alkudni! A nyelvvel nincs különösebb gond, minden lényegesebb világnyelvet beszélnek itt, közte sok helyen a magyart is. Elképesztő volt, hogy pár szóból, amit egymás között beszélgettünk, felismerték, hogy magyarul beszélünk, és már váltottak is. Ezekután nekik volt meglepő, amikor törökül kezdtem alkudozni velük..... rögtön estek az árak...... a "varázs szó": çok pahalı ....... nagyon drága

Tehát bárki, aki erre téved, ezt ne hagyja ki, és szánjon egy napot a Nagy Bazárra! És nem elfelejteni: alkudni kötelező - már csak azért is, mert jó móka!