Hogy is van a hajlakk reklámban?

Ankara - zuhogó hóesés  ----  Istanbul - ragyogó napsütés

Ankarában az elmúlt hetek szokása szerint pénteken egész nap zuhogott a hó.

Le is mondtunk róla, hogy autóval menjünk Istanbulba. Szinte még az utolsó pillanatban sikerült jó áron repülőjegyet foglalni egy helyi járatra.

Istanbulba megérkezve már az egy bíztató látvány volt, hogy az utcán pálmafák nőnek. Az idő szombaton még borongós, esős volt, de..........

..........vasárnap már szikrázó napsütésre ébredtünk!

......és persze a müezzin óbégatására.......

Kezdődhet a város felfedezése!

Egy jellegzetes török téli ital a salep (ejtsd: szálep). Megjelenésre egy sűrűn folyó tejszerű folyadék, nagyon kellemes valiliás-fahéjas illattal. Az íze olyan, mint egy nagyon híg vaniliás tejbegríz. A teteje frissen őrölt fahéjjal van megszórva. Ilyenkor télen minden kávézóban, cukrászdában hozzá lehet jutni (érdekes, hogy a tavalyi télen nem fedeztük fel). Na jó, de mi ez, és hogyan készül?

Kezdjük azzal, hogy hogyan készül. Rövid kutakodás a neten, és meg is lett a tuti recept, íme:

Az összetevőket hidegen elkeverjük, majd mint a pudingot addíg főzzük lassú tűzön, amíg sűrűn folyós nem lesz. Csészébe töltjük, és a tetejét megszórjuk fahéjjal. Nem is bonyolult, ugye? No de mi köze mindennek az orchideához, hiszen a receptben egy árva, kókadt virág sincs!

A megfejtés a SALEP, ami egy orchidea fajta, magyarul kosbor. Így már ismerősebb? Réteken, erdőkben gyakori nálunk is. Viszont mielőtt most vennéd a kabátodat, hogy begyűjts egy adagra valót, gondold meg, érdemes-e. A növény egész Európában védett !!! Itt Törökországban is fogy a populáció, de egyelőre még csak az exportját tiltják.

Nos, ennek a kis aranyos virágnak a gyökérgumói, szárítva és porrá őrölve kerülnek forgalomba salep néven. Ha Törökországban jársz, feltétlen kóstold meg, hiszen ez a szultánoknak is kedvenc itala volt (a rossz nyelvek szerint kellett is a sok feleséghez egy kis afrodiziákum, hogy ne panaszkodjanak) !

Csak nem akar abbamaradni a havazás, az elmúlt két kétben szinte minden nap kaptunk belőle.

Általában hajnalban vagy reggel esett, majd napközben sütött a nap ezerrel. Ez alól a hétvégék voltak a kivételek, azokon napközben is hullott a hó. Tegnap kicsit korábban kezdte, már este 8 körül sűrű pelyhekben kaptuk a nyakunkba, cserébe viszont éjfél körül abbamaradt a hóesés. Lefekvés előtt az ablakon kinézve kisebb tömegek jelentek meg az utcán, volt ki havat kotort, voltak, akik csak beszélgettek, a gyerekek pedig hógolyóztak, vagy műanyag szemetes zsákon szánkóztak a meredek utcákon, garázs lejárókon. A kocsi takarítást megúsztuk, reggelre az összes autóról lehógolyózták a havat. Most már megint süt a nap, és olvadozik.

Ismét egy meglepő, vagy inkább szokatlan élmény részesei lehettünk!

Olyan már előfordult, hogy esetleg valamelyik kis boltban éppen elfogyott amit kerestem. Ekkor a szokás, hogy megkínálnak egy teával, amíg beszerzik a hiányzó portékát (persze csak ha egy teányi idő alatt ez megoldható).

Ma este Jutka úgy döntött, lemegy a kuaför-höz (fodrászhoz). Körülbelül 50 méteres körzetben van négy kis üzlet (na jó, ebből egy csak férfi borbély), de már megszokta az elmúlt egy év alatt, hogy a mi házunkban levő igazítja a frizuráját. Le is ment, és pár perc múlva vissza is tért, hogy nincs itt a mester, csak egy segéd ül az üzletben. Az ollóhoz viszont itt csak a mester nyúlhat! Nem telt bele tíz perc, kopogtak az ajtón. A fiatal segéd volt, hogy megjött a mester, lehet menni! Elvégre mindent a vendégért!

Nálunk otthon (Budapesten) mikor fordulna elő ilyen?

Törökországban van néhány standard tartozék, aminek feltétlen kell lennie minden török háztartásban.

Ilyen a már korábban említett hordozható faszenes rostonsütő - az ızgara makinesi - a fatüzelésű tea kályha - a semaver çay ocağı - és persze Allah szeme - a nazar boncuğu - mely szemmelverés ellen védi a ház lakóit, vagy viselőjét. Az utóbbi a lakás tartozéka, már megérkezésünkkor az előszoba fogason lógott, az előbbieket, mint hasznos kellékeket a nyáron beszereztük.

A minap a postaládát kinyitva egy újabb "kegytárgy" került a kezünkbe, egy kis asztali naptár, melynek hátsó (vagy első ???) oldalán személyesen Atatürk figyelt szigorú tekintetével. Ez eddig még hiányzott a háztartásból, pedig valamilyen formában mindenhol fellelhető az "asztali Atatürk". Most már nálunk is itt pihen az íróasztalon, a router tetején, és erősen vigyáz az internetre .

Az utóbbi időben megszaporodtak a világűrből visszahulló, űrszemét kategóriába tartozó, de komplett használaton kívüli eszközök. Tavaly szeptember 24.-én tért vissza "alkotójához" az UARS amerikai légkörkutató műhold, majd október 23.-án a német ROSAT röntgen űrtávcső követte. Az előbbi 6,5tonnát, utóbbi pedig 2,4 tonnát nyomott, és mindkettő kiszolgálta küldetését, majd végül irányíthatatlanul, a gravitáció kénye-kedvére bízva pottyant le a Földre. Szerencsére mindkettő talajszintre érő súlyos darabkái óceánban landoltak.

Amit most várunk, az orosz Phobos-Grunt, három okból is kilóg a sorból: egyrészt a műholdat november 8.-án indították útjára, de a gyorsító hajtómű meghibásodása miatt nem tudta elhagyni a Föld gravitációs terét, kis magasságban bolygónk körüli pályára állt. Másrészt az eszköz tömege is az említettek közül a legnagyobb, közel 13 tonna. Harmadrészt pedig részben üzemanyaggal feltöltve, és kevés radióaktív kobalt izotóp is található a fedélzetén. Az eszközből kb 200kg-nyi anyag érheti el a Földfelszínt, az üzemanyag még nagy magasságban elég, vagy felrobban, annak felszíni hatása nem lesz. Mivel a műhold eredeti feladatai közé tartozott volna, hogy a Mars Phobos nevű holdjáról anyagmintát hozzon vissza a Földre, így ez a visszatérő egység szinte biztos, hogy egy darabban fog majd talajt.

A ROSCOSMOS orosz űrügynökség, és a SPACE.COM űrportál számításai szerint vasárnap este, magyar idő szerint 18:51-kor lép be az eszköz a légkörbe. Az előbb említett műholdak tapasztalatai szerint a földet érés a jelzett időponthoz képest ±1-2 keringés még előfordulhat (a keringési idő 87,57 perc). Ha korábban érkezik, akkor nekünk lehet szerencsénk megpillantani a tüzijátékot Ankarából, ha pontosan, vagy 1 fordulattal később, akkor Magyarországról van esély megfigyelni a felizzást (felrobbanást).Természetesen ehhez az is szükséges, hogy a leeséskor a látóhatár felett legyen, ami a 87 perces pályának csupán egy 6-8 perces kis szakasza. Mivel a jelzett pályák jelentős része az óceánok felett halad, így most is kicsi az esélye, hogy lakott terület felett csapódjanak be darabok.

A legfrisebb számítások alapján ma, magyar idő szerint 19:02 ± 24 perc a várható becsapódás. Ha jól látom, ezen tartomány végén Európa felett is elhalad, tehát érdemes figyelni az eget.

Az is biztos, hogy ha nekünk kedvezne a landolási pálya, akkor sem csodálhatjuk meg, ugyanis Ankarában reggel óta sűrű pelyhekben hull a hó!

Hát erről is lemaradtunk.....magyar idő szerint 18:45 körül Dél-Amerikától nyugatra lépett a légkörbe, és felizzás, darabokra hullás után kisebb részei  a piros ponttal jelölt hely környékén az Atlanti óceánba pottyantak. A hírt az ESA is megerősítette. Nem sokat kellett volna még kibírnia, hogy Magyarországról is látszódjon a tüzijáték!

313 év hosszú idő a memóriának!

Márpedig ennyi telt el azóta, hogy 1699-ben véget ért a törökök 178 éves látogatása Magyarországon. (érdekes, hogy roppant gyér történelem tanulmányi emlékeimből 150 év dereng, de a neten mindenhol 1521-1699 közötti szakaszt emlegetik) Nem csoda hát, hogy egy kicsit megfakultak az emlékek, hogy milyen is volt a magyar szalámi.

Még tavaly januárban, ideérkezésünkkor rácsodálkoztunk a boltban, hogy "jéééé, itt lehet magyar szalámit kapni?" Ugyanis a képen látható valami nem más, mint a török MACAR SALAM (a török nyelben a C=DZS), vagyis MAGYAR SZALÁMI. A csomagolás eleve gyanús volt, a szalámit azért még a legelvetemültebb gyártók sem töltik műanyagba, az igazi magyar szalámi pedig vastagbélben leledzik, esetleg némi nemespenész bevonattal. A gyanú a szeleteléskor beigazolódott, 313 év alatt sikeresen elfelejtették, hogy mit ettek nálunk.....hacsak eleink át nem vágták őket. Ugyanis az itteni "magyar szalámi" nem más, mint amit mi otthon parízernek, párizsinak nevezünk. Igaz, nagy előnye, hogy itt nem szójából van, a felirat szerint is, meg az ízlelőpróba szerint is %100 dana eti, vagyis szintiszta marhahús!

Azért az összehasonlíthatóság kedvéért íme egy kis ízelítő, gondolom nem kell külön kommentálni, a felsők a török "magyar szalámik" (kétféle típus), alul pedig az otthonról hozott igazi magyar szalámi, natúr és paprikás változatban.