Égei tenger - Bodrum és környéke 2.

Folytassuk kirándulásunkat még egy kicsit Bodrumban, majd meglátogatjuk a környéket is. Már a google mapon nézelődve is csodás helyeket láthatunk errefelé, gyönyörű tenger öblök, magas hegyek, természetes sziklakertek és pálmafa parkok váltogatják egymást. Úgy látszik, néhány vadászrepülő inkább saját szemmel akarta látni ezeket a csodákat, mert amikor éppen a fagyit nyalogattuk a vár külső udvarában, éktelen hangorkán csapta meg a fülünket. Eleinte a fáktól, és a várfaltól nem láttunk semmit, mígnem egyszer éppen a fejünk felett fordította függőlegesbe a pilóta a gépet, és emelkedett a magasba. Mint kiderült légi bemutató volt..... ha ezt tudjuk, még maradtunk volna a várfalakon..... de innen már nem lehett visszamenni, így inkább kimentünk gyorsan a kikötőbe, a nyitottabb terepre. Egy gép firkálta az eget, egészen alacsonyról húzott fel a fellegekbe (illetve a fellegek helyére, mert felhő az nem volt). Majd kb 15 perc múlva megszólalt a közeli minaretből a müezzin, próbálta felvenni a hangerő harcot a repülőgéppel. Úgy tűnik, Allah az erősebb, a pilóta megadta magát, és elment (talán imádkozni egy sort?) Vagy fél óra múltán viszont hetedmagával tért vissza, és exkluzív kötelék repüléseket mutattak be.

Délután a geocaching hobbit űztük egy kicsit, felkerestük a szomszéd dombokat, ahol szinte Hollandiában érezhettük magunkat. A domb- és hegygerinceken régi szélmalmok romjait találtuk (egyet felújítva is!) Ezek a helyek nagyszerű kilátást nyújtanak a tenger öblökre, kiváló piknikező helyek. Innen messziről is megszemlélhettük a várat, ahol délelőtt jártunk.

Este a vacsorával sem volt könnyű dolgunk. No nem azért, mintha nem lett volna étterem a közelben...... ellenkezőleg! Egymást érik az éttermek, és ha leszűkíted a kört avval, hogy mit szeretnél enni - köfte, kebab, döner, dürüm, rostonsült, hal, pide, pizza és sorolhatnám reggelig - akkor is tucatnyi választási lehetőség adódik. Végül a jól bevált módszert alkalmaztuk, oda kell menni, ahol sokan vannak, és sok a macska is - ott csak finom lehet a kaja! Jutka bébi polipot evett fahéjas rizzsel (bizarrul hangzik? pedig nagyon finom volt!). Én pedig kokoreç-et választottam. Amikor a pincér meghallotta, élénken megpróbált lebeszélni róla. Hogy miért is? Ez egy érdekes jószág. A bárány belet belsőségekkel töltik meg lazán, és zsíros bárány husival együtt feltekerik egy vastag fa hengerre (kb. mint a kürtős kalácsot), majd parázson megsütik. Nos ez a törökök közül sem mindenkinek a kedvence, de általában a külföldieknek nagyon nem jön be, pláne, ha tudják is, hogy miből készül. De mint ismert én egy olyan faramuci yabancı vagyok, aki szereti az ilyeneket..... csak hát ezt a pincér nem tudhatta. Végül akkor adta meg magát, amikor megkérdeztem Tőle, hogy şalgam suyu (csípős, erjesztett tarlórépa lé) van-e hozzá. Több érve nem volt, aki ezt megissza, az biztosan megeszi a kokoreç-et is!