Egy kis dicsekvés !!!

Itt Ankarában - illetve egész Törökországban - nehéz dolog lenne a nap bármely szakában éhesen maradni. (ugyanez Németországban nem mondható el, ott este 10-kor már csak az olasz pizzázó volt nyitva ....... az is három várossal arrébb!) Látszik, hogy mediterrán országban vagyunk...... na nem az időjárásról, most is éppen havazik. Viszont pidézők, köftézők, kebabosok, döneresek, gözlemézők, egyszóval a mindenféle "yemekleri" vagy "lokantasi" a nap bármely szakában nyitva vannak, rengeteg van belőlük, és természetesen mindegyiknél van telefonos rendelés, és házhoz szállítás. A postaláda rendszeresen tele van pakolva a hirdetéseikkel, mi kapható, mennyiért, és persze a telefonszám. Gyakran előfordul, hogy késői vacsora esetén már nem állunk neki főzőcskézni, leszaladok valamelyikbe, és felhozok valami finomságot. Elvégre 3-400 méteren belül bármelyik irányba indulok is el, 2-3 ilyen vendéglátó egységet tuti, hogy találok. Tegnap is hasonló eset fordult elő, megspékelve avval, hogy aránylag jó TV műsorok is voltak......vagyis ki kellene már próbálni a telefonos rendelést. Na de törökül !!??!! ........ mindig feltesznek valami érthetetlen vagy nehezen érthető kérdést, és hát telefonon nehéz lenne mutogatni! Na mindegy, egyszer el kell kezdeni ezt a műfajt is, elvégre már egy éve itt vagyunk. Nosza, elővettük az egyik reklámcetlit, kinéztünk egy-egy pidét (természetesen másfélét mindketten, hogy nehezebb legyen elmondani), aztán rácuppantam a telefonra. Szépen tagoltan elmondtam, mit szeretnénk, majd a címet, és hogy mi van a kaputelefon gombjára írva. Ja, és persze mindezt türkçe!

Nem ragozom tovább, 15 perc sem telt bele, és csengetett a motoros a megrendelt, még forró pidékkel, a hozzá való salátákkal, és ayranokkal, ahogy az a képen is látszik (Ez éppen a darált húsos-sajtos , amit én ettem. Jutka spenótos-gombás-sajtos példánya a spenót miatt nem került lefényképezésre, nehogy a spenót látványától elromoljon a CCD  ).

SIKERÜLT !!!