Égei tenger - Bodrum és környéke 3.

Mire van szüksége egy igazi turistának? Tengerre és hegyekre! Na ezekből itt nincs hiány, csak győzzünk válogatni, mi fér bele ebbe a pár napba..... ami rendesen fogyatkozik is..... Igazán lehetnének hosszabbak az ünnepek....

Miután Bodrumot és annak közvetlen környezetét "kivégeztük", jöhetett a kicsit távolabbi vidék. Légvonalban nem nagy távolságokról van szó, de mivel a partvonal eléggé cakkos a rengeteg tenger öböltől, az öbölben levő kisebb öböltől, lehetett autózni rendesen a sok kis üdülőfalu és kikötő között...... szóval, mintha "fraktál túrán" lennénk.

Az útikönyv eléggé szűkszavú erről a részről, így a "virtuális bédekkerre", a geocachig-re hagyatkoztunk. Ahol van geoláda, oda érdemes menni, a környéket jobban ismerők szerint van látnivaló, hiszen ezért jelölték meg a pontot a "kincses dobozzal", és általában még részletes ismertetőt is adnak a látnivalókról. Rögtön az első állomás Turgutreis.....  Hollywood-ból ellesett ötlettel a városkát jelző tábla maga a hegy lett, már jó messziről (a tengerről is) látszik. Kedves kis emlékparkot csináltak - pálmaligettel és szabadtéri színházzal - a város névadója Turgut Reis admirális tiszteletére (1485-1565. A XVI. századi Ottomán birodalom haditengerészeti parancsnoka). Sokféle tiltó táblát láttunk már, de a park bejáratánál sikerült egy újabbat találnunk: ALKOLLÜ İÇECEK & ÇEKİRDEK YENMESİ YASAKTIR , vagyis ALKOHOLOS ITAL ÉS MAG LENYELÉSE TILOS! A parkban az admirális szobra igencsak emlékeztetett egy budapesti (már a szoborparkban levő) szoborcsoportra, még a múlt század második feléből.... csak ezeknek az alakoknak turbán van a fején.....

Következő állomásunk Gümüşlük, leánykori nevén Mündosz. A városka tulajdonképpen két öböl közé szorult félsziget. Kikötőjét és nyugati strandjait az ókori torony, és víz alá merült erőd falak övezik. A strand déli részén egészen közel lehet úszni az ókori Mündosz romjaihoz. 

A parton rengeteg apró, néhány asztalból álló étterem van, melyek annyira a vízparton vannak, hogy szinte a lábunkat a székről a tengerbe lógathatjuk. A választék mindegyikben pazar, az ízek finomak. A parton levő pultokban jég között a friss hal, csak rá kell bökni, melyiket kéred, és már sütik is. A jobbnál jobb tengeri herkentyűket mindenképpen érdemes megkóstolni!

Ha ezek után még néhány mondatot törökül mondasz a pincérnek, és ráadásul nőből vagy, akkor egészen biztos, hogy a török kávét virágokkal szépen feldíszítve hozzák ki, Atatürk által aláírt fincan-ban (ejtsd: findzsan ....ismét egy török eredetű magyar szó)!

Mivel már közeledett a hazaút, így nem akartunk nagyon eltávolodni a Milas (Bodrum) repülőtértől, ennek a közelében keresgéltünk, hogy mit érdemes még felkeresni. Választásunk Kıyıkışlacık falucskára esett - merthogy itt is van geoláda. Az útikönyv erről a településről semmit nem írt, viszont a láda ismertetőjéből megtudhattuk, hogy ez is egy híres ókori romot rejtő hely, Iasos. A régi település, a várfal maradványai mellett egyedülálló látnivaló az ókori halpiac (mai török nevén az İasos Antik Balık Pazarı Müzesi). A romok között olajfa erdőben sétálhatunk. A fákról a "mesebeli sötét erdő" jutott eszembe. Holdfényben a fák törzsei tényleg olyanok lehetnek, mintha óriások és manók elevenednének meg.

Innen már csak "érzés szerint" mentünk tovább. Először a parti úton, majd mivel az elfogyott (ráépítettek egy házat), kisebb kerülővel egy nagyobb hegyen keresztül becéloztuk a tengerpartot. A hegyek között egy csodás kis faluban, Akbük-ben találtuk magunkat, sekély, homokos tengerparttal, egy kis szigettel, melyet térdig érő vizen keresztül lehetett megközelíteni. Először a szigerte mentünk át, ami nyáron kiváló piknikező hely lehet. Most még nem volt nagy tömeg rajta, inkább csak a pecások tanították úszni a kukacokat (íme egy alternatív felhasználási módja a pecabotnak, ha nem antenna készül belőle az amatőr rádióhoz!). A szigetről visszafele viszont nem lehetett kihagyni, hogy egy jót lubickoljunk a kellemes meleg Égei tengerben......május elsején!

Egy jó ebéd után - a helyi pidézőben - nem maradt más hátra, mint vissza a repülőtérre, hogy a Pegasus szárnyain visszarepüljünk Ankarába.