Fekete tenger - Sinop

Amasrától egy nem túl hosszú, de kanyargós út vezetett a tengerparton Sinop felé. A villany térkép mindössze 320 km-t jelzett, de 6 órányi időt kalkulált hozzá! Na ez már egy kicsit gyanús volt. Mi lehet egy ritkán lakott parti úton, hogy 50km/h átlagsebessség jön ki? Talán belekalkulálta a navigátor, hogy megállunk reggelizni, megkeresünk néhány geoládát, esetleg rengeteget fotózunk? Rövid időn belül kiderült, hogy nem így van! Az út igaz, hogy a tengerparton fut szinte végig, de mégis hegyi út. Egyik pillanatban a vízszint felett fél méterrel haladunk, és nem telik bele öt perc, máris fenn vagyunk 400 méter magasan. negyed óra múlva ismét szinte a tenger nyaldossa a gumikat .....és ez így ment végig. Helyenként megcifrázva avval, hogy a fél útpálya leszakadt, mint a képen is látható. Néha, ahol ennyi hely sem volt, ott bement az út mélyen a hegyek közé. Nagy meglepetésünkre volt olyan is, hogy egyszercsak elfogyott az aszfalt, az út kiszélesedett, és mindenféle útépítő gépeket kellett kerülgetnünk. Nem foglalkoztak olyannal, hogy félpályás lezárás, vagy terelőút, egyszerűen keresztül ment a forgalom az útépítésen.

Korán indultunk, ezért a reggelit út közben terveztük be. Jó török szokás szerint azonban hajnali 10 óráig még a kakasok is alszanak, nem csak a reggelző helyek (kahvaltı lokantası), de a pékboltok is zárva vannak! Jó néhány kilométert megtettünk, mire találtunk egy nyitott reggelizőt. (cserébe vacsorázni akár éjfél után is lehet! Itt is úgy tartják, hogy "....ki korán kel, egész nap álmos....") A standard török reggeli viszont bőséges, nem gond, hogy itt nem kongatják délben a "leves nótát", délben még senki nem éhes!

A további úton is láttunk érdes dolgokat. Nem egy parti szikla tetején építettek házikót. Ez a jobb oldali képen látható is egy ilyen, a ház falai mellett szinte függőleges sziklafal, és 50-100 méterrel lejjebb a tenger. A házikó a rajta levő tábla felirata szerint Paşa Torunları (a Pasa Unokái), és három csillagos, tehát lehet, hogy egy panzió ???

Ezen a szakaszon a geológusok minden bizonnyal szénné élvezik magukat. A hegyek meredek és kopár oldalán, valamint a tengerparton kiválóan megfigyelhető, tanulmányozható, hogyan keletkezett ez a vidék. Aki nem tudja elképzelni, hogy hogyan vetődtek ki a hegyek, hogyan rakódtak le a mészkő rétegek az egykori tengerfenéken az ősidőkben, itt gyönyörűen megfigyelhető mindez. A vetődő rétegek a vízszintessel 45-75°-os szöget zárnak be!

Az egyik ilyen part menti parkban fényképeztünk éppen, amikor előkerült a helyi kávézó tulajdonosa, aki rögtön felajánlotta, hogy lefényképez minket a gyönyörű háttérrel. Utána természetesen meg "kellett" inni egy jó török kávét .....hiába, az üzlet az üzlet!

Innen már csak néhány kilométer, és megérkeztünk napi úticélunkhoz. Sinop egy félszigeten fekszik, messzire benyúlva a tengerbe, Törökország legészakibb pontja. (érdekességként: földrajzi szélességi koordinátái körülbelül Rómával egyeznek meg!) Természetes kikötője kiváló víz alatti ásatási terület, találtak már itt jó állapotban megmaradt bizánci hajóroncsot is, valamint a parttól 19 km-re 7000 éves emberi településeket. A várost, mely a környék legrégebbi városa, a milétoszi görögök alapították az időszámításunk előtti 7. században. A térségben 39 történelem előtti lelőhely található (pl. i.e. 4500-ból!!) Ezekre sajnos most nem volt idő, ide is vissza kell még jönnük néhány napra.

Törökországban egyedüliként itt található egy fjord. Bizony! Én is bambán néztem, mert eddig csak a skandináv országokban hallottam ilyenről. De ezekszerint a jégkorszakban voltak itt gleccserek, amik létrehozták a Hamsilos Fyordu-t (lehet, hogy erről sem hallottunk volna, ha nincs a geocaching.....ugyanis itt van egy geoláda). A késő délutáni, esti fényekben is nagyon szépen nézett ki, de mivel a geoláda környékén nagy volt a nyüzsgés, úgy döntöttünk, reggel visszajövünk ide.

Megérte! Alig voltak a parton, a vizi állatok sokkal bátrabban úszkáltak, repültek. Egy egész delfin rajt (csordát?) láttunk, benn a fjordban három példány úszkált, kint a nyílt vízen pedig legalább egy tucat.

A víz felett sirályok repkedtek, fogták maguknak a reggelire való halakat. A kristálytiszta vízben medúzák lebegtek. És mindemellett a szinte tökéletes megvilágításban gyönyörű fényképeket tudtunk készíteni.

Na de ne szaladjunk rögtön reggelre, hiszen még előttünk az este. A város vendéglátásra tökéletesen felkészült, minden van, amire az idelátogatónak szüksége van. Vacsora idő közeledtével ma is egy halas éttermet kerestünk, elvégre szeretjük is a halat, és a helyi specialitásokat hol máshol kóstolnánk meg, ha nem itt. Nem volt hiány belőlük, szinte minden sarokra jutott, nem könnyű a választás. Végül egy olyanra szavaztunk, ami az utcán, mint hal árus (balıkçılık) működött, szépen kirakva a választék, mögötte pedig az étterem. Kiválasztod melyiket kéred, beülsz, és elkészítik.

Már tegnap Amasrában az étlapon szemeztünk egy jószággal. Iskorpit, vagyis skorpióhal a neve, de ott sajnos elfogyott, mire beültünk. Itt viszont volt belőle, tehát semmi nem tarthatott vissza tőle, hogy megkűzdjünk vele. Ez egy igazi szörnyike, tisztításnál a szakácsnak vigyázni is kell vele, mert az úszójának a szúrása állítólag eléggé fájdalmas tud lenni ......de ez nem a mi gondunk, a tányéron levő filé már nem bánt, és mint kiderült nagyon finom!

Találtam a neten igazán szép képet is róla. Hát nem gyönyörű jószág?

Vacsora után, már sötétben egy kis séta következett a szépen kivilágított városkában. Már most is igen élénk volt az éjszaka. Mi lehet itt nyáron?